A kerti tó vízfelületének méretei határozzák meg, hogy mennyi növényt telepíthetünk bele, és hová. Az egyes növényfajok igényei eltérőek; vízinövények esetében az egyik igen fontos szempont, hogy milyen vízborítást igényel a növény, illetve, hogy mekkorát visel el.

Ennek megfelelően alakítjuk ki a tómederben az ültetőlépcsőket.

A rajzon A, B, C, D, E betűkkel jelzett ültetési zónákat szokás megkülönböztetni:

A: part, vízborítás nincs, csak nagyobb esők idején; öntözni a növény szükséglete szerint szükséges.
B: 0-10 cm vízmélység, sekélyvízi, tocsogós zóna (a legtöbb virágzó tavi növény itt érzi a legjobban magát)
C: 20-40 cm vízmélység, középmély zóna (Pl.: alacsonyabb gyékények, kákák, mocsári nőszirom)
D: 60 cm-nél mélyebb víz, mélyvízi zóna (oxigéntermelő hínárok, tavirózsák, nagy növésű gyékények, nád)
E: úszónövények, nincs kapcsolatuk az aljzattal

Az általános telepítési szabályok szerint, a vízfelület négyzetméterére számítva ennyi vízinövényre lesz szükség:

Ültetési tanácsok

A növényeket tavi ültetőföldbe, ennek híján tőzeggel lazított kerti földbe ültessük. Szerves trágyát, műtrágyát ne, vagy csak igen kis mennyiségben tegyünk alá, mivel az hamar kimosódik, és a növény mellett a kerti tó vizében élő algákat is táplálja.

Az agresszív terjedésre hajlamos növényeket (ilyenek például a nád, gyékény, tavirózsák) könnyebb kordában tartani, ha ültetőkosárba ültetjük. Általában minden növényre igaz, hogy ha ültetőkosár nélkül, szabadon fejlődhet a gyökérzete, akkor sokkal dúsabban nő, jobban fejlődik. (Szobanövényeinket is ezért ültetjük egyre nagyobb cserepekbe.)

A hínárfélék ültetése szokott a vásárlóknak fejtörést okozni, de a megoldás igen egyszerű. Vagy egy kisebb cserépbe beültetve helyezzük az aljzatra (le kell súlyozni, különben felúszik) - ekkor a tótakarításkor könnyebb lesz megóvni; vagy az alzatra süllyesztjük a megvásárolt hínárcsomót, és egy kővel maradásra bírjuk.