Tóépítés
Segítség, békák!
Tóépítés
Vízinövény-katalógus
KERESÉS MAGYAR, VAGY
LATIN NÉV ALAPJÁN
Keresés
Keressen cikkeinkben!
Tavunk és az illegális bevándorlók
Természetesen nagy szükségünk van rájuk, hiszen ők teszik "élővé", önfenntartóan működni képes életközösséggé a vizet.
Ezeket a jószágokat hazavihetjük véletlenül is, pl. egy-egy frissen vásárolt növényre tapadva, nagyobb részük azonban saját elhatározásból választja otthonául kertünket. Legtöbbjüket örömmel fogadjuk, hiszen a víz felett táncoló szitakötők, vagy a köveken csúszkáló csigák látványa egyáltalán nem zavaró.
A szúnyogok sem jelentenek nagy gondot: egy tó létesítése a várakozásokkal ellentétben nem vezet a szúnyogok ugrásszerű elszaporodásához, lévén a szúnyoglárva kiváló hal-, ebihal- és békatáplálék.
Segítség, békák!
A tavasz e kétéltűeknél is a szerelem évszaka, a párzáshoz és az utódok kifejlődéséhez, átalakulásához feltétlenül vízre van szükségük. A tó ilyenkor mágnesként vonzza őket, jelenlétükről az éjszakai kóruson kívül a növények közé tekert petefüzérek is árulkodnak. Szerintem nagyon szép jószágok, de tudom, van, akit a hideg ráz tőlük. Hangos brekegésük pedig néha tényleg túllépi a romantikus aláfestés szintjét, különösen, ha leveli-, vagy kecskebékák dalárdája települ a nyitott ablak alá.
Hogyan tarthatjuk távol, vagy foghatjuk el őket?
A varangyok a tavaszi szaporodási időszakban eredményesen távol tarthatók egy, a tó köré húzott, alul a földbe süllyesztett hálóval vagy fólia-kerítéssel.
A többi békát azonban ez a kis kerítés nemigen zavarja. Ha minket zavarnak, fogjuk meg a „betolakodót”, majd egy számára (és számunkra is) megfelelő helyen, például egy természetes tó- vagy patakparton engedjük el.
Tapasztalatból tudom, hogy a befogás lehet igen egyszerű, de volt már olyan békánk, „akit” csak a tó részleges leeresztése után sikerült megfogni.(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt az elkeseredett tótulajdonos előző nap már hajtóvadászatot rendezett az állatra. A hajsza hevében még a tófóliát is sikerült átlyukasztaniuk… Ne tegyük!!)
Egyszerűbb esetben az eljárás a következő: a békakoncert sötétedés után kezdődik. Egy elemlámpa kíséretében lopózzunk a kertbe, majd mozdulatlanná dermedve tegyünk úgy, mintha ott se lennénk. A béka hamarosan újra rázendít, ekkor rávillantunk a hangforrásra, és a leblokkolt kétéltűt gyengéden egy zárható, ám levegőző, nedves edénybe helyezzük, majd másnap a megfelelő helyen szabadon engedjük.
Amúgy a rengeteg ebihalnak, ami tavasszal kikel a petékből, csak töredéke éri meg a nyarat, hogy kis békává átalakulva búcsút intsen tavunknak. Közben rengeteg szúnyoglárvát elfogyasztanak, így kifejezetten hasznos a jelenlétük. Fiatal korukban az algát is szívesen eszik, ezzel is hozzájárulnak tavunk tisztításához.
Barna dínó?!
Más kétéltűek is érzik a tavaszt. Ha gyermekünk azzal a hírrel fogad, hogy mini barna dínót látott úszkálni a tóban, akkor először ne a túlzásba vitt videózás ártalmaira gondoljunk. Ha néhány percig mozdulatlanul fürkésszük a vizet, mi is megpillanthatjuk a majd arasznyi "szörnyet": egy gőtét.
Valószínűleg pettyes gőtével van dolgunk. A párosodáshoz és a kis gőték kifejlődéséhez nekik is vízre van szükségük. Szépek, még hangot sem adnak, úgyhogy örüljünk legújabb önkéntes szúnyoglárva-pusztítónknak, és ne háborgassuk!
